Jakab 1:12-15

Jakab 1,12-15 – A kísértés forrása és a bűnelkövetés anatómiája

Boldog ember az, aki állhatatos marad a kísértés idején, mert miután kipróbált lett, elnyeri az élet koronáját (koszorúját), amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. 13 Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten nem kísérthető a gonoszra, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. 14 Mert mindenkit saját kívánságai kísértenek: félrevezetik és csapdába csalják. 15 Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig felnőtté és teljessé válva (befejeződve) halált nemz.

1. Az élet koronája – 12. vers
• Visszatérés a rész eleji gondolatmenethez – konklúzió: boldogok, áldottak, akik állhatatosak. Visszautalás a Máté 5,3-15-re (boldogmondások)
• Világ gazdagsága: elszáradó virág (11. vers) ↔ örök koszorú: bölcsességből fakadó mennyei gazdagság
• Korona: nem királyi korona, hanem a versenyek győzteseinek, háború győztesének járó koszorú/korona (DE vitatott, hogy nem szinonima-e időnként a kettő – lásd 2Sám 12,30; 1Krón 20,2; Ezékiel 21,26). Jelentése: győztes életért szerzett koszorú; Krisztussal az örök életben uralkodás
• Lásd még 2Tim 4,8 („végül eltétetett nekem az igazság koronája”) Jelenések 2,10 („az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki…Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”) 2 Tim 2,5; 1Kor 9,25; 1Péter 5,4
• Kié a korona? Aki állhatatos vagy aki Istent szereti? (Jakab 2,5: „hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért?”)
Az tud állhatatos maradni, aki Istent szereti. Csak Isten tud megtartani bennünket a kísértések, próbák idején is; csak rá kell támaszkodnunk, állnunk a nehézségek között.
Jelenések 3,10: Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában.
1Kor10,13: „sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”
• Legyünk állhatatosak, hűségesek a szeretetben

2. Ki a kísértő? – 13. vers
• Direkt utalás. Sirák fia 15,11: „Ne mondd: „A bűnöm az Úrtól származik”, mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlöl. 12Ne mondd: „Bukásomat neki köszönhetem”, mert gonosz emberre neki nincs szüksége…20 Senkinek sem adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék.”
• πειράζω (peirazó): megbizonyosodni valamiről, próbának alávetni, megpróbálni (ApCsel 9,26), tesztelni ÉS kísérteni (bűnre csábítani)
• Isten nem kísért? ↔ 1Mózes 22,1; 2Mózes 20,20; 5Mózes 8,2; Máté 6,13; 1Kor 10,13; János 6,6, 2Kor 13,5
• Kontextus dönti el, hogy pozitív értelemben is vehető tesztről, próbáról vagy negatív értelemben vett kísértésről van szó
• Isten abban az értelemben nem kísért, hogy nem csábít bűnre; ez nem vonatkozik minden próbára.
• Sátán kísért: Máté 4,11; Kísértő név; 1Kor 7,5, 1Tessz 3,5. A kísértés elősegítője, erősítője lehet a Sátán, de nem lehet a bűnt külső okra fogni – a bűnt a saját kívánságunk, vágyaink, saját óemberünk miatt követjük el, még akkor is, ha más is csábít rá. Jakab 4,7: „álljatok ellen az ördögnek, elfut tőletek”
1Kor 7,5: „nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.”
• Külső okokban keressük saját bűnünk, hibánk forrását: Isten hibája, a Sátán miatt vétkeztem – a körülmények hibája, amelyeket Isten engedett meg. Valójában belső ok: saját vágyaink, saját óemberünk miatt vétkezünk.
• ἀπείραστος (apeirastos): máshol nem szerepel ilyen formában; jelentés: Isten nem kísértetett meg; nem volt még (nincs) része a gonoszra kísértésben; Istennek nincs tapasztalata a gonoszságban; nem kísérthető meg a gonosz által; Isten kísérthetetlen a gonosz irányában, nincs kísértése a gonoszra.
Aki nem kísértetett meg a gonosszal, az maga sem kísérthet (indíthat) másokat gonoszra.

3. A bűnelkövetés anatómiája – 14-15. vers

• ἐπιθυμία (epithumia): vágy, kívánság– a szó itt a negatív értelmű vágyakozásra vonatkozik. Nem jelenti azt, hogy minden vágy negatív lenne (pl. Máté 13,17).
• ἐξελκόμενος (exelkomenos): arrébb csalogat, távolabb visz. Ha Istentől arrébb csalnak bennünket, ha tőle eltávolodunk, akkor vagyunk kitéve a bűnnek (a bűn az Istentől való távolságból fakad)
• δελεαζόμενος (deleazomenos): valamire csábít; csalit tesz elé; csalira haraptat;
• Folyamat: (1) óember kívánsága távolabb csal Istentől → (2) kívánatosabbnak mutat valamit annál, mint amilyen (jobbnak mutatja a rosszat), azaz „csalit” dob elénk → (3) a kívánság megfogan: ráharapunk a csalira, azaz kívánatosnak ítéljük azt → (4) ez cselekedetben is megnyilvánul, „bűnt szül” → (5) halálhoz vezet, ha a bűn teljessé válik, ha az újember helyett egész lényünket az óember foglalja el kívánságaival.
• Élet koronája (12. vers) ↔ halált nemz (15. vers) Róma 6,23: „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”
• Probléma: eltávolodás Istentől, ezért hat ránk a kívánság. Megoldás: közel kell maradnunk Istenhez. (Jakab 4,7: „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.”)
• Az újember éljen bennünk, ne az óember. A bűn közvetlen forrása az Istentől távol lévő óember.
• Nem a bűn az elsődleges probléma. Nem az egyes bűnökkel kell leszámolni (nem fog menni), hanem az óemberrel. Istenhez kell közel maradni, és az újember szerint, szeretetben kell élni.
________________________________________________

Isten tesztel, próbára tesz („kísért” szó):
1Mózes 22,1: Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám!
2Mózes 20,20: Mózes azonban így felelt a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek!
5Mózes 8,2: Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?
János 6,5-6: Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.

Isten kísért:
1Kor 10,13: Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.
Máté 6,13: és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. → „Ne engedd, hogy a saját vágyaim (a Sátán által) kísértésre csábítsanak”

Sátán kísért:
1Kor 7,5 Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.
1Tessz 3,5: Én tehát, mivel már nem győztem türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjam a hitetekről, nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk.

Saját vágyunk kísért
Jakab 4,1: Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák ezeket?